Amint arról kedden az NFM közleménye nyomán Tagjainknak már hírt adtunk, március 6-án magas szintű nemzetközi tanácskozásra került sor Budapesten a közúti közlekedési szektor versenyképességét érintő kihívásokról, lényegében az EU-ban kialakítás alatt álló Mobilitási Csomag meghatározó kérdéseiben. Az eredmény azonban – a részt vevő IRU-egyesületekkel közös értékelésünk szerint – sajnos elmaradt attól, amekkora lehetőség rejlene 14 tagállam remélt együttműködésében.
A szakma számára ritka értékes, a külföldi kollégák által is igen nagyra becsült lehetőséget biztosított a magyar minisztérium (ezúton is köszönjük!) azáltal, hogy a miniszteri szintűre tervezett (de végül jellemzően annál alacsonyabb szintű delegációk részvételével megvalósult) rendezvényt részben megnyitotta az iparági szereplők előtt. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy a döntéshozók a délelőtti nyílt szekció panelbeszélgetése során közel két órán keresztül hallgathatták az IRU, egy cseh, egy dán, egy román, valamint egy bolgár egyesületi képviselő mellett egy magyar és egy lengyel fuvarozó szájából is közvetlenül azokat a szakmai aggályokat és egészen gyakorlati részleteket, amelyekkel ritkán találkozhatnak, és amelyek a (nemzetközi) politikai egyeztetések során könnyen elsikkadnak. A delegációknak természetesen kérdezni is lett volna lehetőségük a szakmai szereplőket, ezzel azonban nemigen éltek. Talán annak jeleként, hogy a szakmai megszólalók – az MKFE megítélése szerint – valóban minden fontos részletre kitértek.
Azt, hogy a délutáni zárt megbeszélésen mi történt, nem tudhatjuk, nem voltunk ott. Közös nyilatkozat aláírására azonban nem került sor, így a című dokumentumból olvashatjuk csak ki, hogy a résztvevők EU-n belüli megegyezésre törekszenek, és konstruktívan azon dolgoznak, hogy a Tanács júniusi ülésén elfogadható legyen egy ún. ’általános megközelítés’ (politikai megállapodás) a Mobilitási Csomag szabályozási javaslatairól. Ehhez azonban engedményekre van szükség valamennyi tagállam részéről.
Üdvözöljük, hogy a Budapesten megjelent, ún. “like-minded” tagállamok egyetértenek számos fontos alapelvben:
- a megoldás nem okozhat piaci széttöredezettséget és protekcionizmust,
- a szükségtelen adminisztratív terhektől mentes egyszerű szabályok kellenek,
- nemcsak a centrális, hanem a periférián lévő országok munkavállalóinak és vállalkozásainak igényeire is figyelemmel kell lenni,
- figyelembe kell venni a nagyfokú mobilitásból fakadó ágazati sajátosságokat,
- nagyobb hangsúlyt kell helyezni a gépkocsivezetők számára alkalmas infrastruktúra fejlesztésére,
- meg kell őrizni a szektor versenyképességét, a tisztességes versenyt és a gépkocsivezetők megfelelő munkakörülményeit.
Ugyanakkor nem rejthetjük el hiányérzetünket, amiért minden jel arra mutat, hogy a Budapesten is konstruktív együttműködésre törekvő országok (egyelőre?) egymás között sem tudnak megegyezni az alapelveken túlmutató konkrétumokban (még V4-szinten sem). Az idő rendkívül sürget. Ha a Tanács júniust célozza, a 24. órában járunk, és ezzel szemben közben a „Road Alliance” országok meglehetős egységet látszanak mutatni. Legutóbbi, március 5-i keltezésű olyan konkrét közös követeléseket fogalmaznak meg, mint pl. a gépkocsivezetők kéthetenkénti(!) hazatérési lehetőségének megteremtése vagy a posting szabályok mentesített napok nélküli alkalmazása kabotázsra, kombinált és nemzetközi fuvarműveletekre egyaránt. Ezzel kellene tudni szembeállítani valamilyen sok tagállam által egyformán támogatott alternatívát.
Csányi Gábor nemzetközi titkár, 2018. március 7.
