Az Európai Bizottság többedszer fogalmazza meg: a tagállami hatóságok nem követelhetnek a járművezetőktől igazolást arról, hogy az éppen zajló közúti ellenőrzést megelőző rendszeres heti pihenőidejüket nem a kabinban töltötték. De mi a helyzet akkor, ha a gépkocsivezető maga ismeri el a jogsértést?
A Bizottság rendszeresen kap tájékoztatást arról, hogy egyes nemzeti hatóságok (tagi jelzés szerint pl. a franciák) megkövetelik a járművezetőktől annak bizonyítékokkal — például szállodai számlákkal — történő igazolását, hogy a rendszeres heti pihenőidejüket a járművön kívüli megfelelő szálláshelyen töltötték.
A kérdések-feleletek (Q&A) formájában közzétett első állásfoglalásuk az új vezetési- és pihenőidő szabályok alkalmazásáról (2020. 12. 01.) » (ld. II/6.pont) már korábban is kitért erre a kérdésre:
„A végrehajtó szervek ezért nem követelhetnek meg a járművezetőktől olyan dokumentumokat, amelyek igazolnák, hogy a közúti ellenőrzést megelőző rendszeres heti pihenőidejüket nem a járműben töltötték. A járművezetőket vagy a munkáltatókat csak akkor lehet bírsággal sújtani, ha az ellenőrök rajtakapják a vezetőt, hogy épp a rendszeres heti pihenőidejét (vagy a kompenzációként tartott, 45 óránál hosszabb rendszeres heti pihenőidőt) tölti a járműben.”
2023. február 22-én az illetékes bizottsági főigazgatóság (DG MOVE) további kiegészítő magyarázatot adott arról, hogyan kell betartatni a „kabintilalmat”.
A feljegyzés szerint a 165/2014 rendelet 34. cikkének (3) bekezdése („A tagállamok nem írhatják elő a járművezetők számára annak követelményét, hogy dokumentálják a jármű elhagyása során végzett tevékenységeiket.”) nem zárja ki, hogy a nemzeti hatóságok ellenőrzéseket végezzenek az előző négy hétben (28 + az aktuális nap) egy másik tagállamban tartott heti pihenőidőkre vonatkozóan. Az ellenőröknek továbbá jogukban áll megkérdezni a járművezetőket, hogy hol töltötték a rendszeres heti pihenőidejüket, csak annak igazolását nem követelhetik meg tőlük. Következésképpen bírságot sem szabhatnak ki igazolás hiánya miatt. Önkéntes alapon azonban a járművezetők benyújthatják a vonatkozó bizonyítékokat, például szállodai számlákat.
Az eddig is hangoztatott uniós állásponthoz képest ugyanakkor új gondolatként jelenik meg a következő, kiegészítő megfontolás:
„Azokban az esetekben, amikor a tagállamok nemzeti jogszabályai a gépkocsivezető szóbeli beismerését az 561/2006/EK rendelet 8. cikke (8) bekezdésének megsértését igazoló érvényes bizonyítékként ismerik el, sem az említett rendelet, sem a 165/2014/EU rendelet nem akadályozza meg a nemzeti hatóságokat abban, hogy ezen az alapon bírságot szabjanak ki.”
Továbbá arra ösztönzik a nemzeti hatóságokat, hogy éljenek a kölcsönös segítségnyújtás lehetőségével, amennyiben felmerül a „kabinilalom” megsértésének gyanúja, amelyet a közúti ellenőrzés adatainak hiánya miatt nem lehet megállapítani.
Fordítás után a feljegyzés valamennyi uniós nyelven elérhető lesz az EU honlapján:
https://transport.ec.europa.eu/transport-modes/road/mobility-package-i/driving-rest-times_en
